A lélek békessége, a valódi istenkeresés gyümölcse ritkán van meg a huszonegyedik századi keresztyénekben. Túl sokan úgy fogadják a lélek zaklatottságát mint normát, és már nem keresik Istent teljes szívükből. Az Isten utáni vágy című munkájában a „kemény eledel” nagy része Tozer egyéni élményeinek olvasztótégelyéből került ki. A „Nincstelenség boldogsága” című fejezet tükrözi elkeseredett küzdelmét azért, hogy egyetlen leányát Istenhez vezesse. Harca rendkívül nehéz volt, és amikor bekövetkezett a teljes odaadás, nagy megkönnyebbülést jelentett számára. Megtanulta megismerni Istent a gyakorlati élet iskolájában.