Anny vastag előkészületi füzettel a hóna alatt, szorongva kezdi a tanítói hivatást. Munka közben tanulja meg, hogy ezt a feladatot csak felső segítséggel, Isten kegyelmébe kapaszkodva tudja eredményesen végezni. Tekintete a gyermeklélek mélyét kutatja, együtt kacag nebulóival, könnyeit a hátuk mögött sírja el, és mikor öreg fejjel, a nyugdíjazás küszöbén végiglapozza régi feljegyzéseit, alázattal hajol meg az őszintén felfedett kudarcokra emlékezve: „Bocsásd meg a mi vétkeinket.” Az aratás Égi Gazdája azt is megengedi, hogy fáradozása gyümölcseként meglássa: nem dolgozott hiába, nem vetett a szélnek. – „Igazi” pedagógusoknak való történetek, illetve olyanoknak, akik azok szeretnének lenni.